A gyógyvíz története
1932-ben ifj. Dr. Lóczy Lajost bízták meg a Magyar Királyi Földtani Intézet vezetésével, aki az olajkutatások súlypontját az Alföldről az Északi Középhegységbe helyezte át. Az intézeti geológusok nagytudású csapatának vizsgálatai arra a következetésre vezettek, hogy Bükkszék környékén a legsűrűbb az olaj jelenlétére utaló indikáció.
„Olajosok”
1937. április 28-a, a bükkszéki olajtermelés kezdete, amely egyben a magyarországi rendszeres és iparszerű olajtermelés kezdetét is jelentette. A kőolajat dugattyúzással és kanalazással termeltették, mivel a kutak hozama nagyon alacsony volt. A mező vezetői építettek egy lepárló berendezést, amely inkább hasonlított a mai pálinkafőzdéhez, mint az olajfinomítóhoz. Az előállított finomítványról ezt írták. „ …..a benzinnel nem indul a motor, mert benne 40% benzin, 54% petróleum és 6% gázolaj van. Így az üzem termékeit a környék népe világításra, főzésre és fűtésre tudja csak használni….”. A korabeli hazai sajtó Bükkszéket „szegénységünk legnagyobb vigaszának” nevezte.
1947-ig összesen 70 kutató és termelő fúrást mélyítettek le, ezek kb. 60%-a termelő kút volt. Becslések szerint az eredeti készletnek csak 27.8 százalékát (11 790 tonna kőolajat) termelték ki, így a visszamaradt rész 72.7 %. Azonban ennek a kitermelése teljesen gazdaságtalan lenne, így Bükkszék megmarad a kőolajkutatás „ős-bölcsőjének”.
Salvus-víz
1799-ben említi elsőként Vályi András a későbbiekben világhírűvé vált bükkszéki sós vizet: „…nevezetes kősziklából eredő forrás van a határában, mely tavasszal és ősszel úgy megfejéríti a sarat és gyepet, mintha liszttel meghintenék, érezhetően sós voltáért a marhák is nagyon szeretik.”
Fényes Elek Pesten 1851-ben nyomtatott „Magyarország geographiai szótára” már megemlíti Szék magyar falu ismertetésénél, hogy „ …van egy kőszikláből fakadó sóstartalmú forrás vize…”. Ferenci István 1935-ben a Bányászati és Kohászati Lapokban hivatkozik Pesty Frigyes 1863-ból származó leírására, mely szerint: „ A Sóslápu és a Sósverő nevet viselő szántóföldek… az ezen szántóföldek közt lévő sóskútról nyerték nevüket…”
A kőolajkutatás beindulása után, melléktermékként egyre több kútban jelentkezett a fent említett szódás, sós melegvíz. Ennek megvizsgálására 1938 tavaszán a szakemberek a lemélyített 27. számú fúrást használták fel. Erre a kútra alapozva készült el 1939-ben a strandfürdő.
A Salvus víz elötör
Kiemelkedő szerepe volt a víz jelentőségének felismerésében, palackozásának megszervezésében és népszerűsítésében Csonka Lajosnak az akkori Gyógyvíztermelő Vállalat igazgatójának, aki a víz pontos analízisét elvégezte és egy sikeres névvel – SALVUS – gazdagította. Az 1951-es Lipcsei Vásáron mutatkozott be a gyógyvíz először külföldön is, majd egy sikeres reklámfilm szlogennel – „SZERVUSZ SALVUS – SALVUS SZERVUSZ” – megkezdődött a gyógyvíz diadalútja.
Az 540 méter mélyről feltörő 39-400C Salvus víz, összetételét tekintve a világon egyedülálló igen magas összes oldottanyag tartalmú (22205 mg/l). Az alkáli-hidrogénkarbonátos, konyhasós, jódos, brómos víz, jelentős mennyiségű szabad szénsavat, metabórsavat, szulfidként és metakovasavat tartalmazó ásványvíz, mely elemtartalom alapján alkalmas mind külső fürdőkúrai, mind belső ivókúrai felhasználásra.
A világon egyedülálló magas hidrogénkarbonát tartalom mellett az össz só tartalom, a nátriumtartalom, a bromidtartalom, a jódtartalom, a szabad szénsav alapján egyenként is ásványvíznek minősülne. A gyógyvíz ivókúra keretében eredményesen alkalmazható heveny és idült gyomorhurut, gyomorsavtúltengés esetében, rendszeres használata gyógyítja és megelőzi a gyomorfekélyt. Különböző bélrendszeri betegségek gyógyításra is eredményesen alkalmazható. Bizonyos vesekőbetegségekben a vizelet alkalizálásával gátolja a kőképződést. Cukorbetegség esetén alkalmazva a beteg vércukorszintje csökken. A SALVUS gyógyvízzel végzett belégzőkúra tisztítja a légutakat, és eredményesen gyógyítja a légutak heveny és idült gyulladásait, a hangszálak regenerálódást segíti elő, és a dohányzást kísérő léguti panaszokat is csökkenti.
A SALVUS gyógyvizet szaunavízként felhasználva, a szaunában a gyógyvíz értékes ásványi összetevői a légtérbe kerülnek, a bőrfelületre valamint a légutakra élénkítő illetve tisztító hatást fejtenek ki. Porlasztókészülékkel vagy ventillációs párologtatóval a szobák légterébe porlasztva „gyógyklíma” képződik, mely igen jó hatással van a légutakra.
Fürdőkúra esetén a reumás mozgásszervi betegségek és nőgyógyászati megbetegedések kezelésében is igen jó eredménnyel használható. A víz jódtartalma kedvező hatású lehet a vérkeringésre és bizonyos szembetegségek kezelésére, mint ahogy szabad a szabad szénsav tartalom is a vérkeringést befolyásolja.
Az eltelt 70 év alatt több helyen palackozták, de sohasem hiányzott a gyógyszertárak polcairól, míg nyaranta a gyógyulni vágyók százezrei keresik fel a község termálfürdőjét, melyet ma már talán a műemlékvédelmi besorolás is megilletne, hiszen melegvizes medencéi, öltözőkabinja az 1940-es létesítési állapotot őrizték meg.
A régi fürdőrészt a nagy érdeklődésre való tekintettel később kibővítették – területe 15300 m2, ebből 6600 m2 füvesített és fásított, ligetes terület – így a gyógyvízzel töltött medencék mellett egy 1000 m3 feszített víztükrű medence, gyermek medence, valamint egy vízicsúszda szolgálja a gyógyulni, pihenni és szórakozni vágyók kikacsolódását.
A felújítás
A fürdő 2012-ben teljesen újjáépült, és wellness részleggel bővült. A szabadtéri strandot júliusban adták át élménymedencével, új csúszdákkal. A Fürdőház decemberben nyitott, élménymedencékkel, Salvus gyógyvizes medencével, szaunavilággal, melyben helyett kapott a Salvus inhalatórium, ahol sűrített levegővel porlasztott, sűrű, sós ködpárát lélegeznek be, ez légúti problémákra jó.
Asztma, allergia, bronchitis, croup (krupp) – szindróma és dohányzás okozta panaszokat gyógyít. A sókristályok a belélegzés után a légutak nyálkahártyáját intenzív tisztító munkára serkentik: segítik a lerakódott szennyeződések feloldódását.
